Cabaret Medrano

Facebook
Youtube
Instagram
English

Ez mind nem volt

Hangszer és zene portál
2010. április 21.

A Cabaret Medrano zenéje, ez a minden hangulatot desztilláló akusztikus esszencia kifejezi a csontokba hatoló közép-európai világot. A sokszorosan meggyötört, legkülönfélébb öntudatok mámorát átélő világot, amelyben a csalódás és az újra és újra ébredő gyermeki reménység él együtt. Minden koszos és minden tiszta egyszerre. Talán ez a leginkább sajátunk, a máshol kevéssé érthető ambivalencia. Nem olyan végletes, mint a Balkán mélyebb rétegeiben, ettől játékos zenei világ ez, miközben mindig némileg keserű. Széttört pillanatok az utca kövén.

A Cabaret Medrano a mifelénk megszokott sokféle ízt ötvözi egy egész eredeti nyelvvé, modern formában. A cirkuszi karakter adja meg a furcsa, szinte parodisztikus, ünnepi ízét a zenének, ahol a kávéházi, kocsmai hangulatok alapvető kiindulópontként szolgálnak ahhoz, hogy minden számban átértékelődjenek egy víziószerű képpé. Esztétikai értelemben érdekes nyelveket ismerünk errefelé, amelyekben nagyon könnyű egy szentimentális és híg világot alkotni, hiszen itt minden pillanatot terhel a múltunk és az egónk. A Cabaret Medrano más irányt választ, a parodisztikus alapszemlélet mindig kritika is, ebben a zenében semmi önsajnálat, búsulás nincs, mindeközben minden pillanat terhes a múlttól.

Zenei értelemben sokszínűvé teszik a lemez zenei anyagát a magyar, zsidó, cigány és természetesen a balkáni hatások. A sokszor balladaszerű, mesélő számokban a váratlan változások szinte lefestik a közeget. A narratív szerep mellett a közösségi hangulat érvényesül. Minden esetben érvényes, hogy a megszólaló hang nem tűr ellentmondást, ez egyszer utal a mondanivaló fontosságára, másrészről a már említett valószínűtlen méretűvé duzzadó, közép-európai egóra. Ez nyelvi sajátosság, ha bármely eszköz más mértékben és erővel lenne jelen, az akcentusnak tűnne. A jazz, a kávéházi jelleg, a salsa, mind a sokféleséget idézi, azt a sokszínűséget, amiben élünk, ami körülvesz minket. A Cabaret Medrano idéz, alkalmaz, magába olvaszt, esztétikai értelemben talán nincs is határ, miközben minden átvett tartalmat a saját megkérdőjelezhetetlen kontextusába helyez. Talán ez a legfontosabb az egóval egyébként összefüggő és önmarcangoló megkérdőjelezhetetlenség.

Ez az elbeszélő, időnként közösségi reakciókat szinte szcenírozottan megszólaltató zene újra és újra képes ingázni a kritikus önkívület és a fegyelmezett, dramaturgiai értelemben felépített elbeszélés között. A Cabaret Medrano világában a folyamatos kritika, paródia és az erő markáns jelenléte képes létrehozni ezt a kritikus önkívületet. Minden őrjöngő pillanatot átsző a kétkedő mosoly, miközben a fegyelmezett és építkező felületek hallgatása során az az érzésünk, hogy az mindjárt szétrobban a feszülő erőktől.

Közép-Európában vagyunk. Ez területi kérdés, a város, a hely hangulata. Bár lényegében nem lehet elmagyarázni. A Cabaret Medranónak sikerült.

Domonkos
forrás: http://www.hzo.hu